Göd-Verőce-Göd biciklitúra a Váci ártéri tanösvénnyel

A kerékpárút Gödnél

A Dunakanyar bal oldala Dunakeszitől egészen Szobig vezet. Azért érdemes az ide szervezett kerékpártúrára Dunakeszi helyett Gödről indulni, mert így kihagyhatjuk a Dunakeszin áthaladó házak között vezető kevésbé izgalmas kerékpárútszakaszt. Göd és Verőce között változatos tájat figyelhetünk meg, és oda-vissza együtt sem megerőltető a távolság. A Váci liget, ahol a Váci ártéri tanösvény található, ráadásul körülbelül az út felénél helyezkedik el, így ideális pont a pihenésre. A különleges tanösvény megépítése a Göncöl alapítvány munkájának köszönhető, akik 1994-ben építették meg az ártéri erdőbe vezető fapallókat. Az erdő bemutatásra került része a Gombás-patak torkolatánál található, a Váci ligetben. A vizes terület nem a Dunának, hanem a Gombás-pataknak köszönhetően alakult ki, a Duna csak árvíz esetén tör be ide. 

Az idillikus őszi ligeterdő

Ösvény vezet a vízhez

A Duna által alakított tavacskák

Az árterek élővilágának felfedése a sűrűn és kiszámíthatatlanul ingadozó vízszintnek köszönhetően igen nehéz feladat. A tanösvény alatt egyszer teljesen elfogy a víz, máskor pedig olyan magas a vízszint, hogy egyes részei nem is járhatóak. Az ilyen vízingadozások következtében sok a megmozgatott hordalék és a kidőlt fa, ezek gyakran változtatják a tájképet. 2002-ben az árvíz teljesen tönkretette a pallókat, így a tanösvény járhatatlanná vált. Azonban a Göncöl Alapítvány kitartó munkájának köszönhetően egy év múlva újra felépült. Ma egy 510 méteres szakaszon nyerhetünk betekintést ebbe a különleges világba. A pallók mentén információs táblákon tájékozódhatunk az élővilágról. A tanösvény Vác déli részén, a ligetből közvetlenül a kerékpárútról közelíthető meg. Bejáratát egy fából készített kapu jelzi, amelyen az Ártéri Tanösvény feliratot láthatjuk. 

Itt forduljunk balra a tanösvényhez

A Gombás-patak

A tanösvény bejárata

A kemény burkolatú kerékpárutat elhagyva néhány lépést az anyaföldön kell megtennünk amíg a fapallókra nem érünk. A fakapu alatt áthaladva az ártéri ligeterdőbe csöppenünk. Először egy kis patak fölött sétálunk át egy fahídon, de már itt megszólalnak az első vízben tanyázó békák. A buja zöld növényzetben gyalogolunk tovább, jobbról fakorlát is segíti a haladást. Többen biciklivel is végigmentek a pallókon, de mivel az út nem annyira széles és visszafelé is ugyanezen az útvonalon kell haladnunk, ezért ez nem ajánlatos. A pallók annyira beleolvadnak a környezetbe, hogy igazán bennfentesnek érezhetjük magunkat, amikor sétálgatunk rajtuk. Egy-két fatörzs igen közel hajol el a fejünk fölött, amelyeken taplógombákat figyelhetünk meg, több helyen pedig moha jelent meg a pallókat tartó cölöpökön. Ez a rész ekkor teljesen száraz volt, még a víz legkisebb jelét sem láttuk sehol. Helyét buja aljnövényzet vette át, a sok zöld lágyszárú növény között több helyen fehér virágok virítottak. Lassan megváltozik a növényzet, ahogy a ligeterdőből a nádasba jutunk. Hamar megérkeztünk az első madármegfigyelő stéghez. Itt hihetetlenül hangos békakuruttyolás fogadott minket. Ha csendben és mozdulatlanul várakozunk, olyan ritka fajokat is megpillanthatunk, mint a jégmadár. Nem ritkák a gémek, kócsagok, a tőkés réce és a fakúsz. Rengeteg a szitakötőfaj és még siklók is élnek a területen. 

Kilátás az első megfigyelőpontról

Az első madárvártától sűrű nádasban juthatunk el a második megfigyelőpontig. Itt már vízben álltak a cölöpök alattunk. Ez a hely talán ideálisabb az élőlények megfigyelésére, mivel jóval nagyobb területet tudunk áttekinteni, és mivel az ösvény legvégén van, talán a tömegek is jobban elkerülik. Nagyobb vízfelület veszi körbe a stéget, és akármerre nézünk érdekes kidőlt fákból álló formációkat láthatunk. Ez a gyönyörű környezetet látva nem meglepő, hogy évi 50 ezer látogató keresi fel az ingyenesen látogatható tanösvényt, amely egyedülálló az egész országban.

A második madárvárta