A Vácrátóti arborétum őszi színekben

Ösvény a mesterséges barlang mellett

A Vácrátóti arborétum 29 hektáros nagyságával hazánk egyik legnagyobbja. Már ebből is látszik, hogy a botanikus kert felfedezésére semmiképp sem elég egy alkalom. Arról nem is beszélve, hogy minden évszakban fantasztikus látványt nyújt a romantikus tájképi kert. A változatos terepviszonyokat tavak, folyók, szigetek és dombok alkotják. A parkban több épület, barlang, műromok, vízimalom és különféle szobrok is találhatóak a közel 13 ezer növényfaj mellett. Ezzel a kert Magyarország leggazdagabb gyűjteményét tudhatja magáénak.  Az arborétum különlegességei az üvegházak és a hatalmas kiterjedésű sziklakert, ahol közel 500 növényfaj kapott helyet.

A folyók vadregényes vidéke

Mi ősszel tévedtünk be az arborétumba, és nem is tudtuk, hogy milyen fantasztikus élményről maradtunk le eddig. A park előtt ingyenes parkoló található. Belépve rögtön egy begóniákkal és muskátlikkal teleültetett tornácos parasztház fogad minket, ahol máris nem győztem fényképezni. A rózsaszín, fehér és piros színek az amúgy is tarka őszi tájban nagyszerűen mutatnak. A házzal szemben találjuk a rózsakertet, amelyben a virágok nagy része már elkezdett barnulni, hullani, de még így is jól mutatott a sokféle rózsafaj egy helyen. Mielőtt belevetjük magunkat a kert messzebbi részeibe, egy térkép állja utunkat és tájékoztat a legfontosabb látnivalókról. A színes avarral borított, széles aszfaltúton rövid sétával jutunk el a Kutatóintézetig, ahova nem lehet belépni. Ennek az épületnek a hatalmas terasza tele van virágoktól roskadozó egynyári növényekkel. Néhány akkorára nőtt, hogy az én kis otthoni példányaim elbújhatnának mellettük.

Őszi színekben pompázik az erdő

Burjánzó növények a pálmaházban

Továbbsétálva balról elhaladunk a tókomplexum egy része mellett, amelyet Iker-tavaknak hívnak. Ha átsétálunk a hídon a tóban álló kis szigetre, azon élethű műromokat találunk. Visszatérve az útra, újra az avar őszi színeiben gyönyörködve jutunk el egy újabb hídon keresztül a nádtetejű vízimalomhoz. A fából épült kis házikó, és a működő malomkerék nagyon idillikus, ahogy a lustán folyó patak és a vízen úszkáló levelek körbeveszik. Innen már nincs messze a patak másik oldalán álló barlang, amely igazából egy sziklákból épített alagút, és a Sziklás-tó partjára vezet. A tó vize kevésbé tiszta és átlátszó, mint az Iker-tavaké. Olyan, mintha itt a víz megrekedt volna egy kicsit.

Továbbhaladva érjük el az üvegházak negyedét. A Trópusi- és pálmaházba belépve az őszi hűvöst egyből felváltja a trópusi párás hőség, az európai növényeket pedig a trópusi fajok. Kakaó- és papajafák, papagájvirág és legyezőbanán ejtenek ámulatba. A sok zöld között természetesen télen-nyáron virágoznak a növények. Emberi fej nagyságú virágfürtöket és égig érő futónövényekkel benőtt oszlopokat is találunk. Csak úgy burjánzik minden. 

A sziklakert

A pálmaházból kiérve továbbhaladunk a Sziklás-tó partján, ami a mesterséges vízesésbe torkollik. Az út a park elhagyatottabb részébe vezet minket, ahol az egynyári növények ágyását találjuk.  Ez most már sajnos üresen állt. A sétány egészen a sziklakertig vezet, amely állítólag tavasszal és nyáron a leglátványosabb. Korlát jelzi, hogy meddig szabad a növényekhez közelíteni. Bár néhány faj még ősszel is virágzik, sajnos az őket elfedő falevelektől nem láttunk belőlük semmit, és az említett korlát miatt sem tudtuk jobban megközelíteni őket.  Egy hidacskán jutunk vissza a folyót keresztezve a park közepén található Iker-tavak másik oldalára, a Nagy-tóhoz, amelyben két szigetet is kialakítottak. Ezek a nagyobb Kerek-sziget, és az egész kicsi Örökzöld-sziget. Innen az ösvény a konyhakertbe vezet. Hatalmas területen tekinthetjük meg a különböző fűszernövényeket, szárított lopótököket és megérett sárga napraforgókat. Innen az út egy hajnalkákkal telefuttatott pergola mellett újra a Kutatóháznál található elágazódáshoz visz, ahonnan már könnyű megtalálni a kijáratot.

Szárított fűszernövények a konyhakertben