Beszámoló az V. etyeki Kezes-Lábos Fesztiválról

Hömpölygő tömeg a főutcán

2007-ben került megrendezésre az ötödik Kezes-Lábos Fesztivál, amelynek minden évben Etyek ad helyet. A fesztivál idejére kinyitnak a pincék, és ellepik az emberek a mindössze 3400 fős települést. A Budapesttől csupán 26 km-re fekvő Etyek az Etyek-Budai borvidékhez tartozik, amely hazánk egyik legfiatalabbika. A terület csak 1900-ban emelkedett borvidéki rangra. A borvidék teljes területe 5300 hektár, de ebből csak 1700 hektáron folyik a szőlőtermesztés. A szeles, kevésbé csapadékos, viszont napos lejtőkön jellemzően fehér borokat készítenek. A Champagne-hoz hasonló adottságai miatt választotta anno pezsgői alapanyagának Törley József is az itt termett szőlőket.

A Körpince az árusok sátraival

Köcsögfa helyett fazékfa

Az ingyenes rendezvényre érkezhetünk busszal, vagy gépkocsival is. Ez utóbbi esetén azonban érdemes észben tartanunk, hogy a bor megízlelése nélkül elhagyni a fesztivált óriási hiba lenne, így jó ha kéznél van egy önkéntesen erről a kihagyhatatlan élményről lemondani szándékozó sofőr. Úgy látszik, hogy sokaknak ez nem esett nehezére, mivel a település határát hosszú kocsisorok szegélyezték a szántóföldekre ideiglenesen kialakított parkolókban. Mivel ekkor a falut lezárják az autóforgalom elől, innen kell besétálnunk a pincékhez, így ajánlatos kényelmes cipőben érkezni. A település főutcáján egyre sűrűsödik a tömeg, ahogy a központ felé haladunk. Etyeken körülbelül 500 pince található, ezek néhány helyet eltekintve elszórtan helyezkednek el. Ilyen csomópont például a műemléknek nyilvánított Körpince, amit az útról letérve jobb oldalon találunk. Ahogy a neve is mutatja, itt egy mélyedés szélén kör alakban helyezkednek el egymás mellett a borospincék. A fesztivál idejére a kör közepében található szabad területre árusok települnek ki, akik különböző finomságokat és kézművestermékeket árulnak. A legjobb, hogy mindent megkóstolhatunk, például különbözően ízesített és érdekes fűszerekbe forgatott sajtokat, a hagyományos mellett szokatlan ízű mézeket, érdekes alakú üvegekből mézzel felöntött aszalt gyümölcsöket, továbbá isteni szörpöket és lekvárokat. Sok őstermelővel találkozhatunk, akiktől első kézből vásárolhatunk egyedi és természetes termékeket. Hasonló borospince gyűjtőhely a főút ellenkező oldalán található 'L' alakú Kecske-gödör, és település másik végében lévő Újhegy út is. Árusokkal többek között a Búcsú téren, a Bitumenes pályán és a Kálvária udvaron találkozhatunk. 

Étkezdék a Nagyszínpad környékén

Isteni házi lekvárok

A Körpince közelében találjuk a Búcsú teret, ahol zöld területen került felállításra a kulturális programokat kínáló Nagyszínpad. A színpad köré étkezdék csoportosulnak, amelyek kiváló réteseket, húsokat, kemencében sült kenyérlángosokat és kürtös kalácsot kínálnak. Aki pedig nem szereti a bort, itt kóstolhat helyette pálinkát. Továbbsétálva a tüneményes Református Templomhoz, majd a városközpontba érünk. Itt érdemes megtekinteni Etyek két további hírességét, a Magyar-kutat és a vele szemközt található Kálvária-dombot. A Magyar-kút ivóvizét a múltban a falusiak mosásra is használták. A forrás fölé a XIX. században emeltek egy klasszicista stílusú épületet, azonban a víz sajnos már nem iható. A Nádas-tavat tápláló forrás mellé állították a 2001-ben felújított Nepomuki Szent János szobrot. Érdemes felsétálni a már messziről feltűnő Kálvária-dombra a cikk-cakkban elhelyezkedő stációk között, mivel innen jól belátható a környék. Ezen kívül ajánlatos megtekinteni a  főút melletti dombon elhelyezkedő római katolikus Sarlós Boldogasszony templomot, amely 1814-16 között épült késő barokk stílusban. 

Az Aquincumi Múzeum és romterület

Az Aquincumi romkertet a később hozzá épült Aquincumi Múzeum épületével együtt Budapest III. kerületében, könnyen megközelíthető helyszínen, a Szentendrei út mellett találjuk. A múzeum mellett kiépítetlen ingyenes parkoló is van, vonattal érkezve az Aquincum-Felső megállót válasszuk, tömegközlekedéssel pedig eljuthatunk ide a Szentendrei HÉV-el illetve a 106-os, 134-es és 34-es buszokkal.

Jupiter szobra

A házak alapjai a bejárat mellett

A régi múzeum neoklasszicista épülete

Aquincum katonai tábor volt, neve a rómaiak előtt itt élt őslakosoktól ered, és vizet jelent. 89-ben alapították, de fénykorát csak a 2.-3. században élte, amikor 50-60.00 fő lakott itt. Területe jóval nagyobb kiterjedésű volt a ma látható Aquincumi romok néven ismert polgárvárosnál, hozzá tartozott például a Nagyszombat utcai és Szentendrei úti amfiteátrum és a Szentendrei út mentén látható vízvezeték is. Ezek a maradványok ingyenesen látogathatók. A légió is délebbre helyezkedett el a tábor szélére épült, legjobb állapotban fennmaradt polgárvárostól. A mai lezárt romterület a fénykorában 10-12.000 fős lakosságú város körülbelül harmadát mutatja be.

Házak maradványai, háttérben a Kőtár

A Kőtár leletei

A város kővel borított utcáin sétálgatva figyelhetjük meg a fórum és környéke maradványait. Szemet szúr a múzeum régi épülete, amelyet az állandó kiállítás nagyobb helyigénye miatt bezártak. Előtte áll a körülbelül 3 méter magas kezében jogart tartó Jupiter szobor. Megfigyelhetőek a különböző típusú lakóházak, a közfürdő, a szentély, a vízvezeték és a csatornarendszer. A sokat emlegetett padlófűtés maradványai is megtekinthetőek a fürdő mellett, továbbhaladva pedig a vásárcsarnokhoz jutunk. A vizet a mai Római Strandfürdőnél található forrásoktól vezették aquadukt segítségével a városba. A múzeum melletti távcsőbe tekintve megfigyelhetjük, hogy hogy nézett ki a település régen. A Lapidárium gazdag gyűjteményében szarkofágokat, oltárköveket, domborműveket, különböző faragványokat csodálhatunk meg. 

Az állandó kiállítás mozaikpadlója

A sorozatos ásatások alatt rengeteg római kori tárgy került elő, ezek közül is egyedülálló a zenetörténeti gyűjtemény. Ennek része az Aquincumi Múzeumban megtekinthető orgona, amely a 3. századból származik. A múzeum Róma Aquincumban című állandó kiállításán ezen kívül a helytartói palota emlékei mutatja be. Itt különböző használati tárgyakat, mozaikokat, szobrokat és érméket tekinthetünk meg.